Orbán György | 2009. február 1.
“A virágnál, a legszebbnél, összeért az ajkunk, csókolózó gerlepárok úgy kacagtak rajtunk.” Sokrétegű, bonyolult, baladásan-mitologikusan homályos mű.
…
A feltételezett teret – tornác? – kétdimenzióssá teszik a virág girlandok. Feltünő, hogy a korlát mögött fut a legközpontibb szál, és nem bújik át, nem válik háromdimenzióssá a kép. Nyilván erős iszlám hatásra gyanakodhatunk, valahol az arabeszk hagyományában keresve előképet.Ennek a térszervezésnek némileg ellentmond a központi üres térben lebegő két madársziluett. Méretezésük, egymáshoz és a nézőhöz fűződő viszonyuk a hagyományos európai perspektíva törvényeit követi. Megjelenítésük, szublimált, leegyszerűsített fogalmazásuk viszont ázsiai, ezen belül japán, talán zen értelmezésre ad lehetőséget.
A két főalak a klasszikus giccs – ma már kedves – törvényeit követi. Figyelemre méltó alkotói döntés eredményeként a puritán színkezelés adta lehetőségeken belül a nagyrészt zöldben tartott férfi haja, nyakkendője és kétsoros zakójának gombjai megegyeznek a nőalak megjelenítésére használt bordó?, piros? cérna színével. A zöld, diszkréten, csak a plisszírozott szoknya szegélyén jelenik meg. A két szín kölcsönös használata ábrázolja az “egybefonódás” rejtett, ám mégis kiolvasható erotikus üzenetét.
És ezen a ponton érjük el a mű valódi tartalmát, egyben sikerének titkát is. A névtelen mester, aki követi az előnyomás adta lehetőségeken belül a tágasabb terv, az Opera Magna törvényeit, a színkezeléssel árulja el személyes viszonyulását: vágyik a nagy egyesülésre, ezt kívánja az ifjú párnak, és talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt sejtjük, hogy magának is.
A hivatkozott gerlepár látványa némileg megzavarja a felkészületlen nézőt, megejtően fecskeszerűek, de lehetséges, hogy zoológiai képzetlenségünk okán nem ismertük fel a magyar vidék “villásfarkú gerlepár” néven ismert emblematikus madarát.
Ismereteink szerint ez a rurális alfaj teljesen domesztikált, csak ember közelében él meg . Legfontosabb élettere nyáron a nyárikonyhák, télen belépők, konyhák, átjárók, néhol kamrák, élelmiszer tárolására használt helyiségek kies világa. Polcok, stelázsik szélén fészkel kisebb, karcsúbb testű rokonuk, csíkszerű telepeket alkotva. A gazdaállatnak tekinthető ember, és szűkebb környezete együtt lélegzik, egymásból és egymásért él, megteremtve zaklatott korunk számára az ökonomikus életszervezés követendő példáját…
http://www.radaykonyveshaz.hu/csokolozo-gerleparok-ugy-kacagtak-rajtunk
Helyettem kis virág…
Orbán György | 2009. február 9.
Újra az ismert, egyre tágabbra nyíló mitológiai tér. A két főalak a férfi és nő közötti kapcsolat minden fontos elemét felvonultatja. Az aktív férfi és az elfogadó nő között kidolgozott jelbeszéd teszi “olvashatóvá” az örök emberi drámát.
Helyettem kis virág...
Maguk az alakok is jelzések csupán. Minden külsődleges rajtuk, minden jelzett: a férfi attól férfi, hogy nadrágot hord, hogy a nadrága élre van vasalva, hogy a zakóhoz nyakkendőt is jár. Egyik keze kalappal és sétapálcával, a másik szerelmi ajándéknak szánt virággal “van tele”. Ez a férfi kész arra, hogy betöltse hivatását: minden rekvizit, felszerelés arra utal, hogy kész a családalapításra.
A tárgyakkal lefoglalt-elfoglalt férfikéz kizárja még az elvi lehetőségét is annak, hogy megjelenjen a durva férfi erőszak. Akinek tele a keze, aki a testét jelzésekkel rejti el, az szereppé válik. Túllép az ösztönök szintjén, meghaladja a szexuális szintet, ajánlata finom erotika, költői köznapiság. Mintha mindennapra vasárnapot igérne a jövőben is.
A tér is jelzésszerű, a virágdísz döntően ornamentális. Érdekes jelentés bővítés, hogy az előtér két csokra jól felismerhetően szegfű. Ez a felismerhetőség épp a kulcsszereplő csokornál már hiányzik. Valószínűsíthetően a névtelen alkotó lépte túl a megadott minta üres formalizmusát.
Véletlen, vagy tudatalatti okokból, de a főalakokat kísérő két fecskemadár úgy helyezkedik el, mintha csőrükben zöld ágat hoznának. Ez nem teljesen van így, csak majdnem, mégis ide kívánkozik előképnek Noé és az ő galambja az olajággal. Itt két fecske, két olajág erősíti a férfi és nő közti örök béke létrejöttének történelmi pillanatát.
Óva intek bárkit, hogy könnyelmű ironizálással megkerülje a komoly értelmezés lehetőségeit. Az vesse rájuk az első követ, aki jobb (tartósabb, tartalmasabb) békét kötött, de az se ok büszkeségre, ha valaki nem is próbált ilyen egyezségre jutni. Helyettem kis virág tégy vallomást! – hangzik a két fecske és a virágmotívumok által határolt univerzumban, mert univerzum ez a javából: beleférünk mindahányan.
http://www.radaykonyveshaz.hu/helyettem-kis-virag
2008.11.24. 17:58 Mária
Mekdonác parasztosan
A gyökerekhez nyúlt vissza a Meki, amikor elegánsan vegyítette a matyóhímzett falvédőre emlékeztető ízléstelen színes dekorációt a legújabb kori online marketing technikákkal. Az autentikusnak nem mondható, a népi retyó stílusnak a hímzett falvédő kategóriájába sorolható bannert a Zindex egyik írásának közepébe applikálva találtam.Nade mi is az a hímzett falvédő?
Az 1800-as évek végén jelent meg a falusi konyhákban a falhoz tolt asztal, vagy a "vizespad" mögé lógatott, fehér vászonra piros, vagy kék színű száröltéssel hímzett, érzelmes, vagy humoros versikével és a versikét méltó módon illusztráló gyermeteg rajzzal díszített konyhai falvédő divatja.
"A jó ételt ha szereted, hozz haza pénzt eleget!" - emlékeztet a rigmus a családon belüli hagyományos munkamegosztásra, ami szerint a férj dolga a család eltartása, míg az asszony dolga a családi tűzhely őrzése volt.
Ennek csak kicsit mond ellent a falvédőn látható illusztráció, amin hogy, hogy nem, három török bugyogós, fején a régi Meinl hálózat logójából ismerős sapkában feszítő fiú sorakozik, kezében egy-egy tál pudinggal.
"Sütni, főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz" - olvashatjuk a következő falvédőn az örök érvényű igazságot. A képen pedig rácsodálkozhatunk egy korhű rakott sparheltre, ami a jobb oldalán meglepő módon egyszerre folytatódik egy "vizespadban" és magában a konyha falában, valamint a Sieberz katalógusok kínálatát megszégyenítő méretű földiepreket cipelő eperindára, ami meglepő módon egy marharépa levelei közül bukkan elő.
"Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságom vissza" - közli a hármas számú falvédőn látható háziasszony, aki akkora súlyú tálcát tart maga előtt, hogy annak súlyától nem csak a két karja, de még a mellei is alaposan megnyúltak. Szenteljünk a falvédőt nézegetve pár másodperc figyelmet a korabeli, kezdetben öntöttvasból készített, majd lemezből préselt és zománcozott falikútnak is, ami akkoriban a háztartás egyetlen vízlelőhelyeként funkcionált, és amely előtt a patás ördög testtartásában pózoló házigazda egy sótartóból kortyolgatja az éltető nedűt, igen takarékos módon.
"Férjecském ha itthon nem maradsz, legközelebb helyettest találhatsz!" - figyelmezteti öltönyös, kalapos, sétapálcás "urát" a sparhelt mellől az emancipált úrihölgy, miközben alakjukat iniciáléként öleli körbe a múlékonyság jelképe, a pipacs.
Vajon hová indult a házitűzhely mellől a puccparádba öltözött házigazda? És lesz-e, akivel pótolni tudja őt a magára hagyott asszonyka? Lehet, hogy a falvédő nem mást, mint a nyitott házasság intézménye megszületésének a pillanatát örökítette meg éppen?
"Kőbányán születtem, ott is nőttem fel" - Igazi gyöngyszeme a falvédőművészetnek a következő darab, amelyen nem mást, mint Deák Bill Gyulát, a Hobo Blues Band énekesét örökítette meg a gondos háziasszony, egy sparhelt, egy falra szerelt fűszertartó, egy konyhaasztal, egy ovális falitükör, egy kredenc, egy függöny nélküli ablak, valamint a Kőbányai Sörgyár kéményének társaságában.
A falvédő művészet aktualizálására folyamatosan történnek próbálkozások, jó példa erre a Frankó "Modern falvédők" című írása is.
Átütő sikert, országos ismertséget azonban eddig senkinek nem sikerült elérnie, kivéve a McDonalds hálózatát:
A falvédőnek álcázott banner a "Magyaros ízek" ajánlatait népszerűsíti.
Az erre fogékony tizenévesek, akik valószínűleg még életükben nem láttak tapasztott tűzhelyet, MDF lapok helyett valódi deszkából ácsolt kredencet, vagy éppen vizespadot, most jót nosztalgiázhatnak a Mekiben, miközben majszolják a letűnt korok népszerű ételeit: a fasírtot, a bundás kenyeret, vagy éppen a paprikás csirke nevét bitorló csirkeszendvicset (amit ugye, mármint az eredeti paprikás csirkét, piros pörköltszaftban úszó nokedlivel lapátolja magába a magyar, nem pedig zsemle közé rakva, zöldpaprikával megbolondítva harapja).
Mindezt a Mekiben kis adag szalmakrumplival és lájt kólával, ofkorsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése